Susy és a disznók színező könyv

A sertés olyan háziállat, amely néhány évtizeddel ezelőtt még szinte minden gazdaságban megtalálható volt hazánkban. Manapság már nagyon ritkán találkozhatunk ezekkel az állatokkal hazánkban. Vannak azonban még mindig olyan gazdaságok, amelyek sertéseket tartanak, és ezek a sertések húst és zsírt biztosítanak a gazdáknak.

Információ

1. Tudományos osztályozás: A házisertés, tudományos nevén Sus scrofa domesticus, az eurázsiai vaddisznó (Sus scrofa) egyik alfaja. Háziasított haszonállatok, amelyeket az emberek világszerte tenyésztenek.
2. Tenyésztés: A sertéseket a húsukért (sertéshús), a bőrükért és a szőrükért tenyésztik. A sertéshús az egyik legtöbbet fogyasztott húsféle a világon.
3. Fiziológia: A sertések erős testalkatú, vastag bőrű, rövid lábú, rövid orrú, lapos ormányban végződő állatok, amelyekkel a földbe ássák magukat élelem után kutatva.
4. Diéta: A sertések mindenevők, ami azt jelenti, hogy táplálékuk növényekből és állatokból egyaránt áll. Tenyésztésük során azonban általában főként növényi takarmányt kapnak.
5. Szaporítás: A sertések meglehetősen gyorsan szaporodnak, a vemhesség időtartama körülbelül 114 nap (3 hónap, 3 hét és 3 nap). A nőstény, akit általában kocának neveznek, általában egyszerre 6 és 12 kölyköt hoz világra, bár ez a szám lehet magasabb is.
6. Viselkedés: A sertéseket rendkívül intelligens állatoknak tartják, amelyek számos szociális viselkedési formát mutatnak. Csordaszerű állatok, amelyek természetes körülmények között főként nőstényekből és kicsinyeikből álló csoportokban élnek.
7. Tenyésztés: A sertéseket a világ minden táján tenyésztik, és számos különböző fajta létezik, amelyeket különböző célokra tenyésztettek ki, például hústermelésre, bőrgyártásra vagy tudományos kutatásra.
8. Háziasítás: A sertést körülbelül 9000 évvel ezelőtt háziasították a Közel-Keleten és Kínában. Ez a háziasítás valószínűleg egymástól függetlenül történt a világ különböző részein.
9. Környezeti hatás: Az intenzív sertéstenyésztés negatív hatással lehet a környezetre, beleértve a vízszennyezést, az üvegházhatású gázok kibocsátását és a biológiai sokféleség csökkenését.
10. Egészség: A sertések fogékonyak különböző betegségekre, amelyek hatással lehetnek egészségükre és jólétükre, és átvihetők az emberre is (például a sertésinfluenza). Ezért fontos a sertéstelepek egészségi állapotának és biológiai biztonságának megfelelő kezelése.

Érdekes tények

1. Intelligencia: A sertéseket a világ legintelligensebb állatai között tartják számon, a kutyákhoz és a delfinekhez hasonlóan. Képesek felismerni tükörképüket, ami az öntudat jelzője.
2. Kommunikáció: A disznók különféle hangokkal kommunikálnak. Körülbelül 20 különböző hangot adnak ki, amelyeknek különböző jelentésük van, az öröm kifejezésétől a veszélyre való figyelmeztetésig.
3. Memória: A sertéseknek kiváló a memóriájuk. Emlékeznek arra, hogy hol vannak a különböző tárgyak, és két év után is emlékeznek a megoldott feladatokra.
4. Agilitás: Hatalmas megjelenésük ellenére a sertések nagyon mozgékonyak, és akár 11 mérföld/óra (kb. 18 km/h) sebességgel is képesek futni.
5. Ormány: A sertések ormánya nagyon érzékeny és erős. Arra használják, hogy a földbe ássák magukat élelem után kutatva. Ez az eszköz olyan érzékeny, hogy képes kiszagolni a szarvasgombát (egy gombafajta), amely akár 30 cm mélyen a föld alatt rejtőzik.
6. Szaporítás: A házisertés az emlősök közül az egyik legrövidebb vemhességi idővel rendelkezik, amely mindössze 114 napig (3 hónap, 3 hét és 3 nap) tart.
7. Fiatalok gondozása: A nőstény sertések, az úgynevezett kocák, nagyon védelmezőek és gondoskodóak a kicsinyeikkel szemben. A kismalacok már születésük előtt elkezdik megtanulni az anyjuk által adott hangokat.
8. Termoreguláció: A sertéseknek nincsenek verejtékmirigyei, ezért sárral kenik be magukat, hogy hűtsék testüket és megvédjék bőrüket a naptól.
9. Vision: A sertéseknek gyenge a látásuk, de fejlett a szaglásuk és a hallásuk. Akár 7 km távolságból is képesek kiszagolni a szagokat.
10. Kulturális jelentőség: A sertés a világ számos kultúrájában fontos szimbólum. Egyes kultúrákban a jólét és a gazdagság jelképének tekintik, míg más kultúrákban a lustasággal és a koszossággal hozzák összefüggésbe.