A pézsmatulok (Ovibos moschatus), más néven pézsmatulok, a szarvasmarhafélék családjába tartozó, Észak-Amerika és Grönland sarkvidéki területein élő, párosujjú emlősfaj. A pézsma ökör elnevezés a hímek által a szaporodási időszakban kibocsátott erős szagról származik.
Két állat anya és gyermeke
Pézsma ökör színezőkönyv gyerekeknek
Nyomtatható pézsmapatkány színezőkönyv diétákhoz
Pézsma ökör szarvakkal
MuskOx nyomtatható állat
Állati párbaj szarvakkal
Egy valósághű állat a hegyek között
Egy állat rajza
Valósághű pézsmapatkány
Pézsma ökör - apróságok és információk
- Megjelenés: A muszkoxenek nagytestű, robusztus testfelépítésű állatok. A kifejlett állatok marmagassága 1,1-1,5 méter, súlyuk pedig 180 és 410 kg között lehet. Jellemző rájuk a hosszú, sűrű szőrzet, amely télen elérheti a 60 cm-es hosszúságot, valamint a hosszú, ívelt szarvak mindkét nemnél.
- Diéta: A muskotályok növényevők, főként fűfélékkel, mohákkal és más tundrai növényzettel táplálkoznak. Télen a hó alatt is képesek táplálékot találni.
- Viselkedés: A muskotályok általában 10-20 egyedet számláló nyájakban élnek, bár egyes nyájak létszáma elérheti a 70 egyedet is. Veszély esetén a nyáj védekező alakzatba rendeződik, kört alkotva a nőstények és a kicsinyek körül, a hímek pedig szembefordulnak a potenciális ragadozóval.
- Szaporítás: A nőstények évente egy kölyköt (ritkán kettőt) hoznak világra, körülbelül 8-9 hónapos vemhesség után. A kölykök a születésük után néhány órával már képesek mozogni és követni a csordát.
- Elterjedés és élőhely: A muskotályok Észak-Amerika és Grönland sarkvidéki tundráin élnek. A nyílt síkságoktól a meredek hegyekig változatos területeken élnek.
- Fenyegetések és védelem: A 20. század elején a húst, a bőrt és a szarvakat kereső intenzív vadászat miatt a kihalás szélére kerültek. A természetvédelemnek és a visszatelepítésnek köszönhetően a muszkox populációk helyreálltak. Napjainkban a muszkoxokat leginkább az éghajlatváltozás fenyegeti, amely hatással van az élőhelyükre, valamint a farkasok és medvék általi ragadozás.
A muszkoxenek az Északi-sarkvidék legkitartóbb lakói közé tartoznak, akik képesek túlélni a rendkívül hideg hőmérsékletet és az erős szeleket. Fontos részei a tundra ökoszisztémájának és a vad észak szimbólumai.
